Moréna és drumlin

A mozgó jég eróziós tevékenysége során  osztályozatlan törmelékeket, hordalékot szállít magával, melyek a jég olvadása után néhol feltorlaszolva, néhol szétszórtan maradnak vissza tanúsítva a gleccser vagy jégtakaró egykori jelenlétét. Ezeket a hordalékokat nevezzük morénának.

A Sarek Nemzeti Parkban több mint 100 gleccser található.

Gleccserhez köthető moréna típusok:

Helyük szerint különbözőképpen nevezzük őket. A gleccsernyelv két oldala által erodált szikladarabokat, törmelékeket oldalmorénának nevezzük. Két gleccser találkozásánál ezek középmorénává egyesülnek. A középmorénától függetlenül, de még a gleccser belső részében szállítódó hordalékot is elkülönítünk belsőmoréna néven. A gleccser alján szállítódó hordalék értelemszerűen a fenékmoréna nevet kapta. A gleccsernyelv végén a jégmozgás által folyamatosan előretolt hordalékok neve végmoréna.

Jégtakaróhoz köthető moréna típusok:

A jégtakaró peremterületein kavicsokból, óriás vándorkövekből álló, kiterjedt síkságok, vagyis fenékmoránatakarók jönnek létre, melyek vastagsága eléri a 50-300 m-t is. A végmorénagátak szintén a peremterületeken alakulnak ki; ezek 1-2 km- en át húzódó, párhuzamos vonulatot képeznek.

A laza, könnyen pusztuló törmelékből összeálló hordalékok fenékmoréna-szigeteket alkotnak, ezeket nevezzük drumlineknek. A drumlinek, lekerekített, fél tojás- vagy ellipszoid formára emlékeztető domb alakzatok, melyek a negyedidőszaki eljegesedés alatt alakultak ki. A drumlineket először Irországban fedezték föl. Hosszanti tengelyük párhuzamos a jég mozgásának irányával. Viszonylag alacsony magasságuk 50 m lehet, hosszúságuk pedig több km-t is elér. Átlagos hosszúság/szélesség arány 2 vagy 3:1. A túlságosan elnyúlt drumlinokat gyakran drumlinoidoknak nevezik. A drumlinok nagy kiterjedésű területeken, tömegesen jelennek meg. Till rétegekből állnak össze, gyakran agyagásványokban gazdagok. A kavicsok, törmelékek orientációja közel párhuzamos a drumlin hossztengelyével és egyben az egykori gleccser folyásirányával. Néhány drumlin belseje homok, vándorkő és alapkőzet rétegeiből tevődik össze. A jégmozgással szembeni oldaluk meredekebb, a távolabbi szélárnyékos területe lankásabb. Keletkezési elméleteik mindegyike mellett is és ellene is szólnak érvek.

Rogen-morénák a svédországi Rogen-tóról kapták nevüket. A folyásirányra merőlegesen futó, 30 méter magas és akár 5 km hosszú, párhuzamosan futó moréna vonulatokat a jégtakaró mozgásának meg-megakadása alakította ki.

 

 


« Előző cikk
 
Következő cikk »

Vándorkő (erratikus tömb)

Az eljegesedés időszakában a gleccserek, jégtömbök szállítóközegében nagy távolságokat utazó, hatalmas sziklatömbök, melyek a jégből való kiolvadásuk után olykor kőzettanilag is ‘tájidegen’ helyen kötnek ki, több száz km-el arrébb, néhol egész vándorkő mezőket létrehozva.

Felszínükön jégmarás látható. Méretük ismert a legkisebb, 1 m3-nyi kőtömbtől az akár 4 km hosszú, 2 km széles és 120 m vastag blokkig is. Utóbbit Kalinyingrádban figyelték meg. Az egykor teljesen jégbe boruló Svédországban számos területen találkozhatunk velük, mint például a Björnlandet, a Blå Jungfrun és még számos más nemzeti park területén.


« Előző cikk
 
Következő cikk »

Fjellek

A Skandináv-hegység a Kaledóniai hegységképződés során jött létre, annak tagjaként, majd az Alpi-orogenizis során kiújult szerkezeti vonalak mentén ismét megemelkedett. A hegység enyhén lankás, kiemelkedett területein ült meg először a jég, mely felhalmozódása után elindult hosszú eróziós útjára a völgyekbe. Közben a felső szinteket fennsíkká gyalulta. Ezeket a térszíneket nevezik ma fjelleknek.

A fjelleket, melyek ma is el vannak jegesedve, két részre tagolják, északi és déli fjellekre. Az északi-fjellek legmagasabb pontja a Kebnekaise (2123 m), mely egyben Svédország legmagasabb pontja is és a legészakibb területeken helyezkedik el (közel Kirunához és Abiskohoz a 68. szélességi kör környékén). A jobban eljegesedett déli-fjellek legmagasabb pontjai a Glittertind (2469 m) és a GaldhØpigen (2470 m); a két csúcs már Norvégiához tartozik és kb. a 62. szélességi körön helyezkedik el.

 

 


« Előző cikk
 
Következő cikk »

Fjordok

Fjordok Svédország nyugati partjainál

A fjord tulajdonképpen egy viszonylag keskeny, U alakú völgy, melyet valaha egy megindult jégtömeg, gleccser alakított, vájt mélyre, a tenger szintje alá. Később, mikor a jég elolvadt, a tenger vize benyomult az ‘üresen maradt’ teknőbe. A jelenleg már elöntött, ilyen típusú völgyek – fjordok – meredek sziklás oldalai a tenger alatt is folytatódnak.

Igy alakultak ki többek között Svédország fjordjai is, mint pl. a Gullmarsfjorden, Äbyfjorden Västra Götaland megyében, de számos példáját megtalálhatjuk ha közelebbről megnézzük a svéd partokat.

Kårsa gleccser Abiskotól nyugatra, Svédország legészakibb területén

A nagy porozitású hó kb. 8 méter vastagsága kell ahhoz, hogy egy méter vastag jég tömörödjön belőle. Hidegebb területeken – magashegységekben, vagy a sarkkör környékén  - a hó évszakos periódusú, képződés-olvadás ciklusa elmaradhat, melynek következtében a felhalmozódás majd tömörödés (firn-jég) folyamatának eredményeképpen 50-100 m vastag jég keletkezik. Ez az érték már elég ahhoz, hogy plasztikus folyás állapotában lévő,  -immáron gleccser – tömeg saját súlyánál fogva elérje az ezzel arányos sebességét. Természetesen ennél lényegesebb vastagságú gleccserek is kialakulnak. A gleccserek és az U alak forma egyik példája látható Abisko közeléből a jobb oldali képen.


« Előző cikk
 
Következő cikk »

Gleccser és a firn

A gleccser egy, a már a firn-ösödést is meghaladó állapotú jégtömeg.

Itt fontos fogalom a hóhatár jelentése, mely fölött gyakorlatilag a hó és jég megtalálható egész évben. Ugyan itt is végbemegy az olvadás fagyás periódusa, de ez csupán a kristályok szerkezetének, illetve a hó sűrűségének változásában követhető nyomon.

A hóhatár Skandinávia területén a 67. szélességi kör környékén 1000-1500 m magasan, délebbre, pl. a 62. szélességi kör környékén már 1200-2200 méter magasan található. Alpok déli lejtőjén (46. szélesség) már 2800 méteren van a hóhatár. Ebből is látszik, hogy a határzóna kialakulása több tényező függvénye. Többek között a szélességi kör, a csapadék mennyisége és a kitettség  határozza meg, hol milyen magasan van ez a határ.

A frissen hullott hóban játszadozva, köbcentiméterenként kb. 0,2 g hókristályt számlálhatunk meg. A vastagodó hótakaróból egyre inkább kiszorul a levegő, majd a fagyás-olvadás folyamata szemcsézetté, sürűbbé teszi a hótömeget.

A szemcsés, firn-nek nevezett állapotban, vagyis csonthóként a sűrűség: 0,5 g köbcentiméterenként.

Majd mikor ez az érték eléri a kb. 0,85 g/cm3-t, gleccserjégnek nevezzük, amely hatalmas kristályszemcsékből álló, plasztikus mozgásra képes tömeg.

A gleccser mozgása során rendkívül jelentős eróziós munkára képes. Ő alakítja ki a sziklák vésett felszínét, a fjordok később tenger elöntötte medrét, a skärek önálló kis sziklaszigetecskéit, U alakú völgyeket, morénatavakat és még számos, a felszínt, így a tájkép szépségét meghatározó,  geomorfológiailag csodálatos formák tömkelegét.


« Előző cikk
 
Következő cikk »

A jég munkája

A természetföldrajzi szempontból meghatározott Észak-Európa a Balti-pajzs területeiből és a Skandináv hegység tömegéből áll. Ilyen módon Dániát és Izlandot csupán politikai, társadalmi szempontú megközelítések alapján lehet Észak-Európa határai közé szorítani.

Észak-Európa felszínformáit a negyedidőszakban végbement jegesedési fázisok, illetve a jég elolvadása után, a jég által szállított törmelékek lerakódásai és a jégtömeg eróziós tevékenységének eredményei alakították. A jég által felszabadult, jelenleg emelkedő fázisban lévő térszín eróziós tevékenységei a régmúlt pleisztocén  jégtakaró felszínformálással együtt hozták létre, többek között Svédország felszínformáit, geomorfológiai érdekességeit is.

A továbbiakban leírást adunk Svédország geomorfológiai jelenségeiről, a formák kialakulásáról, példákkal illusztrálva.

« Előző cikk
 
Következő cikk »