Gleccser és a firn

A gleccser egy, a már a firn-ösödést is meghaladó állapotú jégtömeg.

Itt fontos fogalom a hóhatár jelentése, mely fölött gyakorlatilag a hó és jég megtalálható egész évben. Ugyan itt is végbemegy az olvadás fagyás periódusa, de ez csupán a kristályok szerkezetének, illetve a hó sűrűségének változásában követhető nyomon.

A hóhatár Skandinávia területén a 67. szélességi kör környékén 1000-1500 m magasan, délebbre, pl. a 62. szélességi kör környékén már 1200-2200 méter magasan található. Alpok déli lejtőjén (46. szélesség) már 2800 méteren van a hóhatár. Ebből is látszik, hogy a határzóna kialakulása több tényező függvénye. Többek között a szélességi kör, a csapadék mennyisége és a kitettség  határozza meg, hol milyen magasan van ez a határ.

A frissen hullott hóban játszadozva, köbcentiméterenként kb. 0,2 g hókristályt számlálhatunk meg. A vastagodó hótakaróból egyre inkább kiszorul a levegő, majd a fagyás-olvadás folyamata szemcsézetté, sürűbbé teszi a hótömeget.

A szemcsés, firn-nek nevezett állapotban, vagyis csonthóként a sűrűség: 0,5 g köbcentiméterenként.

Majd mikor ez az érték eléri a kb. 0,85 g/cm3-t, gleccserjégnek nevezzük, amely hatalmas kristályszemcsékből álló, plasztikus mozgásra képes tömeg.

A gleccser mozgása során rendkívül jelentős eróziós munkára képes. Ő alakítja ki a sziklák vésett felszínét, a fjordok később tenger elöntötte medrét, a skärek önálló kis sziklaszigetecskéit, U alakú völgyeket, morénatavakat és még számos, a felszínt, így a tájkép szépségét meghatározó,  geomorfológiailag csodálatos formák tömkelegét.


« Előző cikk
 
Következő cikk »